Fémkötések: Két külön legyártott alkatrész összekapcsolását kötésnek nevezzük. A kötéseknek két nagy csoportját különböztethetjük meg, az alapján, hogy a kapcsolat megszüntethető-e az alkotóelemek között. Ha a kapcsolat roncsolásmentesen megszüntethető a két elem között, akkor a kötést roncsolásmentesen oldható, röviden oldható kötésnek nevezzük. Ha a kapcsolat az alkatrészek között csak a kötőelem roncsolásával szüntethető meg, akkor nem oldható kötés.
A gépészet megkülönböztet oldható és nem oldható kötéseket. Az oldható kötéseket egyszerűen, az alkatrészek, a kötőelem sérülése nélkül lehet bontani és újra szerelni. Ide tartoznak a csavarkötések, szegek, csapszegek, tengely-agy szerkezetek retesz-, ék-, szorító-, valamint rögzítőelemes kötései.
A kötés megszüntetéséhez, az oldható kötések esetén is, valamilyen segédeszköz, szerszám szükséges. Oldható kötés például a csavarkötés, mely csavarkulccsal, csavarhúzóval szüntethető meg. Nem oldható kötés jellegzetes példája a szegecselés, forrasztás, hegesztés.
A gépészeti szerkezet helyes és megbízható működését döntően befolyásolják az egyes szerkezeti elemeinek kötései. Kiválasztásuknál és kialakításuknál elsősorban a szerkezet funkciója (feladata) a meghatározó. Ezenkívül figyelembe kell venni a kötésekkel szemben támasztott követelményeket: a kötés szilárdságát, nyúlását, tömítését, mozgathatóságát, szerelhetőségét, lazulás elleni biztonságát, valamint a kivitelezhetőséget, gazdaságosságot, dizájnt stb.
A nem oldható kötéseket csak az alkatrészek vagy kötőelem roncsolásával lehet szétbontani. Ezek közé tartoznak a ragasztott, a forrasztott, a hegesztett és a szegecskötések. Közbenső csoportot alkotnak a szilárd illesztésű kötések, ezek bontása és újraszerelése az összeszerelt alkatrészek túlfedésének mértékétől, illetve az össze- és szétszerelési technológiától függ.
Más szempont szerinti csoportosítás: az anyaggal, alakkal és erővel záró kötések. Anyaggal záró (anyagzáró) kötésnél az alkatrészek között egy más anyag létesíti a kötést. Az anyagzáró kötések a nem oldható kötések csoportjába tartoznak. Ilyenek a ragasztott, forrasztott, hegesztett kötések. Az alakkal záró (alakzáró) kötés kötőelemmel vagy a kötésben részt vevő alkatrészek kialakításával jön létre. Általában oldható kötések, bonthatók és újra összeszerelhetők (pl. szegek, csapszegek, rögzítőelemek vagy a tengelykötéseknél a reteszkötés, bordás tengelykötés).
Erővel záró kötéseknél a kötés megvalósításához erőt kell kifejteni, az erő, illetve nyomatékátvitel súrlódásos kapcsolattal jön létre. E kötések leggyakrabban oldható kötések, mint a csavarkötés, a túlfedéses kötések, kúpos, illetve kúpos-gyűrűs kötések. A szerkezeti elemek kötéseinek tervezésénél gyakran több változat is adott, ezek közül a legegyszerűbben megvalósíthatót, általában a leggazdaságosabbat kell választanunk.
