Bűvös Kovácsok I./4 Hadak Ura, Isten Kardja
A Hadak Ura, vagy röviden Hadúr a régi magyar vallásban a tűz istene volt, később a háború istene lett. A magyar mitológiában Arany Atyácska és Arany Anyácska, a két főisten harmadikként született fia volt. Két bátyja a Napkirály és Szélkirály. A mennyben, a Világfa tetejének első szintjén volt Arany Atyácska vára, alatta a Napkirály Arany Erdeje, alatta a Szélkirály Ezüst Erdeje, és Hadúr Réz Erdeje volt a harmadik.
Itt élt Ő az istenek kovácsaként. Nagy férfi volt hosszú hajjal és tiszta réz páncéllal és fegyverekkel, mert a réz volt az ő szent féme. Ő készítette a legendás kardot, Isten kardját, amely Attilához a hunok fejedelméhez került. és ezáltal lett Isten Ostora. A magyar táltosok Hadúrnak áldozták a fehér csődört csata előtt.
Vágtázó Halottkémek, Veled haraptat csillagot lemezborító, 2012.
https://youtu.be/R6uDNjH1e0I?list=PLJ8NrwLsBtlOWh7SkX-dDCVUDCZQKLiMo
A római Priszkosz következőképpen számol be a kard megtalálásáról:
„Midőn egyszer egy pásztor — úgymond — a nyáj egyik üszőjét sántítani látta és a nagy seb okát kitalálni nem tudta, aggódva a vér nyomán ment és végre egy kardra bukkant, a melybe az üsző füvet legelve vigyázatlanul belelépett és kiásván azonnal Attilához vitte. Ez megörült az ajándéknak s a mily merész észjárása volt, úgy vélekedett, hogy az egész világ fejedelméül van rendelve s a harczok hatalma a hadisten kardjával neki adatott."
A magyar legendák egyszerűen az Isten kardjaként hivatkoznak rá. Priszkosz leírása azért is nevezetes, mert bemutatja, hogy Attila harci eszközként és az isteni kegy jeleként is használta a kardot, mely hozzájárulhatott ahhoz, hogy kiérdemelte az „Isten ostora” jelzőt. A 11. században, ötszáz évvel Attila halála után egy feltételezhetően hozzá kapcsolható kard került felszínre, Hersfeldi Lambert kora középkori krónikás annak származását az akkor alapított Árpád-házhoz kötötte.
Kaiserliche Schatzkammer Wien, Attila kardja, legendák szerint Attilától örökölték az Árpádházi királyaink.
Hasonlóan dolgozta fel a mondát Arany János: Buda Halála, (AZ ISTEN KARDJA) balladájában.
"Attila már az új hazában volt, mikor egyszer különöset álmodott. Azt álmodta, hogy meghasadt az ég, leszállt belőle egy ősz öregember, s egy kardot kötött a király oldalára. De nagyon különös kard volt az. Arany a markolata, s az volt a legkülönösebb, hogy amint a kardot kezébe vette, egyszerre maga előtt látta az egész világot, rengeteg erdőket, végtelen tengereket, fényes városokat, rettentő hadseregeket. S ahogy megsuhogtatta a kardot a világ négy tája felé, hát az erdők meghajoltak, a tengerek meghasadtak, a városok lánggal égtek, a hadseregek földre hulltak.
- No, ez különös álom volt. Ugyan mit jelenthet? - tűnődött a király, s magához parancsolta tanácsadó papjait, a táltosokat, hogy fejtsék meg álmát.- Nem nehéz ezt megfejteni, nagyúr - mondja a legöregebb táltos. - Azt jelenti ez, hogy Isten a maga kardjának mását adja neked, s te azzal hatalmad alá hajtod az egész világot.
Abban a szempillantásban suhog az ajtófüggöny, s az őrt álló vitézek egy pásztorfiút vezetnek a király elébe. Különös kard volt a fiú kezében, aranymarkolatú. Odanyújtotta a királynak. - Hol vetted ezt, te fiú? - kérdi ámulva Attila. Leborul a pásztorgyerek a földre, szava akadozik. - Ahogy ma hajnalban nyájamat terelgettem, uram királyom, észreveszem, hogy sántít a fehér üsző, és véres nyomot hagy a lába. Körülnézek, mi szúrhatta meg ezen a selyemfüvön? Hát ennek a kardnak a hegye állt ki a földből. Odamegyek, ki akarom húzni, láng csap ki belőle. Ijedtemben elszaladtam, és csak messziről néztem, hogy lobog lánggal a kard. Egyszerre aztán ellobbant a láng, s mire odaértem, már kint volt a földből az egész kard, ott feküdt a füvön. Fölemeltem, és elhoztam neked, nagyúr, mert téged illet!
- Ez az Isten kardja! - kiáltották a táltosok. Attila pedig felnézett az égre, suhintott a karddal keletre, nyugatra, észak felé, délnek, és ezt mondta hozzá:
Csillag esik, föld reng: jött éve csudáknak!
Ihol én, ihol én, pőrölyje világnak!
Sarkam alá én a nemzeteket hajtom:
Nincs a kerek földnek ura, kívül rajtam!
Attila a hunok fejedelme időszámításunk szerint 410 körül született Bendegúz fiaként. Attila kora egyik leghatalmasabb nomád birodalmát uralta 434-től, befolyása Közép-Európától a Kaszpi-tengerig és a Dunától a Balti-tengerig terjedt. Bár a birodalma halála után szétesett, mégis Európa történelmének legendás alakjává vált. Nyugat-Európában a vad barbárság szimbóluma lett és az „Isten ostora” névvel illették. Történetírók viszont művelt és nemes uralkodóként tartják számon, ezt támasztja alá az egyetlen korabeli beszámoló szerzője, Priszkosz rétor is. Három viking sagában és a Nibelung-énekben is fontos szerepet játszik.
Nevének etimológiai eredete utal a magyar ősi hitvilágra. Az atta+ila (atya+kicsinyítő képző) összetételének tartják általában, jelentése a gót nyelvben atyácska, tiszteletreméltó apa, uralkodó. Nagyon hasonló az ótörök eredet levezetése, amely szerint az „ata” (atya) és az „il” (föld) ótörök szóból származik – neve így „föld atyát” jelent., illetve Etil (ill. Itil, Idil, Adil) volt az ótörök neve a mai Volga folyónak; innen is származhat az Atil (Etel) név, amelynek későbbi, germán hatásra megtoldott alakja lehet az Atilla.
Bűvös Kovácsok I./3. Prometheus, aki ellopta a tudást az istenektől és az embernek adta
Héphaisztosz tanítványa és az ő kovácsműhelyében tanult. Phrométheusz az a kovács aki a tüzet , azaz a tudást levitte a földre az égiektől. Bibliai áthallása is van a történetnek. A tudás fájáról az alma leszakítása, az emberekre szabaduló gondok, bajok, a női princípium, Éva (Pandora) hibáztatása, akinél sátán kísértése termékeny talajra hull, -nagyon sok közös elemet hordoz Prométheusz történetével.
Prométheusz Iapetosz és Themis fia, Atlasz, Menoitios és Epimétheus testvére. Ő volt a legravaszabb a testvérei közül, és nem tisztelte az isteneket. Prométheuszt és Epimetheust bízta meg Zeusz azzal, hogy teremtsenek lényeket, melyek benépesítik a földet. Epimétheus teremtette az állatokat, Prométheusz pedig az istenek képmására az embert. Olyan sokáig foglalkozott vele, hogy mire elkészült. Epimétheus az összes előnyös tulajdonságot elhasználta az állatok teremtésénél. Prometheusnak megesett a szíve esendő teremtményein, és úgy döntött, nekik adja a tüzet, ami addig csak az istenek tulajdona volt, hogy az ember az állatok fölé emelkedhessen. Prométheusz az Olümposzon Héphaisztosztól a mesterségbeli tudás ismeretét és tüzet lopott a kovácsműhelyéből, s a tüzet egy üres édeskömény szárban sikerült levinnie a földre az embereknek.
Laconiai Kylix Prometheus-szal and Atlas,-szal Cerveteri, 560-550 B.C., Gregorian Etruscan , Vatikáni Múzeum
Zeusz erre megharagudott, büntetésül elvette a tüzet az emberektől, hogy sötétben legyenek és nyersen egyék a húst. Prometheusz ezért azt javasolta az embereknek, hogy mutassanak be áldozatot az isteneknek, és erre a célra megölt egy bikát. Mikor azonban az istenek megérezték a sülő hús illatát, Prometheus újra kicselezte őket. Két tálra tette az elkészült ételt, a húst elrejtette csontok és inak alá, hogy a hús majd az embereknek maradjon, ellenben a csontok nagy részét zsírral takarta el, és megkérte Zeuszt, válasszon közülük. Zeusz sejtette, hogy csel van a dologban, de mégis azt a tálat választotta, amelyiken a zsírral takart csontok voltak. Mikor rájött a csalásra, éktelen haragra gerjedt, és büntetést szánt nemcsak az embereknek, de a hazug Prométheusznak is.
Hogy bosszút álljon, Zeusz megbízta Hephaisztoszt, hogy hozza létre Pandórát, az első asszonyt, aki később az összes bajt rászabadította az emberiségre. Prometheus korábban már figyelmeztette lassú észjárású bátyját, Epimetheust, hogy ne fogadjon el semmiféle ajándékot Zeusztól, de őt annyira megbabonázta Pandóra szépsége, hogy feleségül vette.
Pandóra az istenektől egy tárolódobozt kapott, amibe előzőleg mindenféle bajt, betegséget, gonosz szellemet bezártak, és azt mondták neki, nem szabad kinyitnia a dobozt. Ő azonban nem tudta legyőzni kíváncsiságát, így mindenféle baj rázúdult az emberiségre. Mire sikerült becsuknia, már csak a Remény maradt a dobozban. Így büntette meg Zeusz az emberiséget, akik addig ezeket a bajokat hírből sem ismerték.
Magát Prométheuszt Zeusz azzal büntette, hogy a Kaukázus hegyén egy sziklához láncoltatta, ahol egy Ethon nevű óriási sas mindennap a máját marcangolta, ami másnap újra visszanőtt. Zeusz úgy tervezte, ez harmincezer évig fog tartani, de harminc évvel később Heraklész (Herkules), miközben tizenkét feladata közül a tizenegyediket végezte (almát szerzett a Heszperidák kertjéből) lelőtte a sast és kiszabadította Prometheust. Zeusz ezúttal nem bánta, hogy Prometheus megmenekült, mert a tett dicsőséget hozott Herkulesnek aki Zeusz fia volt. Prometheus visszatérhetett az Olümposzra.
Prométheus, Luca Giordano 1660, Szépművészeti Múzeum,
Prométheuszt a tűz elhozatala, a mesterségek ismeretének tanítása és az áldozatbemutatás gyakorlatának bevezetése miatt a civilizáció mitológiai atyjának tekintik.
https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSslJbLHo5CZ8FDWOl8h5oldsrJ4kuPmevVDhTtzK7Xx0sRCMGPxQ
források: https://www.szepmuveszeti.hu/app/uploads/2018/09/25480.jpg, data:image/jpeg;base64,
Bűvös Kovácsok I./2 Héphaisztosz a kovácsok kovácsa
Héphaisztosz a kovácsmesterség és a tűz istene a görög mitológiában, védelmezője minden mesterembernek, főként a fémműveseknek. Zeusz és Héra fia. Sántán született, mert a lábujjai visszafelé álltak így a járást ez meggátolta. Ezért anyja utálkozva lehajította az égből. Egy teljes napig zuhant, míg Limnosz közelében a tengerbe esett. Nimfák mentették meg az életét. Thetisz és Eurünomé vették pártfogásukba és az ő vízalatti barlangjukban tanulta a kovácstudományát. Minden fémmunka terén jártas lett mesterének Kédalion-nak köszönhetően.
Kovácsműhelyét az olümposzi vulkán gyomrában rendezte be. Furfanggal és kovácstudományának köszönhetően került vissza az Olümposzra. Bosszút forralt Héra ellen, és kovácsolt neki egy gyönyörű trónt, ami azonban fogva ejtette azt, aki beleült. Az istenek királynője megörült a becses ajándéknak, és amint ráült a trónra, kezei és lábai erős és eltéphetetlen bilincsek szorításába kerültek. Az istenek hiába próbálták kiszabadítani, még nekik sem sikerült. Az első az mestermunkája ez a trón volt. Senki sem tudta kioldani Hérát, az istenek kénytelenek voltak Héphaistoszt az Olümposzra invitálni. Dionüszosz ment érte, és ő szamárháton vonult fel.
A rútsága és testi hibája ellenére a legszebb istennőt, Aphroditét adták hozzá feleségül. Tudta, hogy felesége a daliás hadistennel, Arészszal csalja, ezért finom aranyhálót szőtt ágyuk fölé. Foglyul ejtette a szerelmeskedőket. A felháborodott Héphaistosz az isteneket hívta az tanúnak, ám az istenek ahelyett, hogy elítélték volna a házasságtörőket, kinevették a felszavazott férjet. Ez után inkább sértődötten visszavonult a műhelyébe és ott dolgozott, a munkájának élt.
A műhelyébena küklópszok segédkeztek neki. Olyan műremekek készültek, mint Akhilleusz pajzsa és fegyverzete, a gyönyörű Pandora és annak szelencéje, Hermes szárnyas sisakja és szandálja, the Aegis mellvértje, Aphrodite híres öve, Agamemnon jogara, Heraklész bronz csengettyűje, Helios fogata, Eros íja és nyilai, Prometheus láncai. Sőt önműködő fújtatókat és robotokat meg maguktól guruló székeket is készített.
Ő az innováció mitológiai atyja. A vulkánok istenét is tisztelték benne. A rómaiak Vulcanusnak nevezték, s hitük szerint nem az Olümposz, hanem az Etna vulkán krátere mélyén volt. Műhelye, annak visszfénye és tüze tört ki időnként a hegy ormán; ezért hívják a tűzhányó hegyeket vulkánnak. Szimbólumai az üllő és a kalapács. Ábrázolásokon gyakran látható kezében kalapáccsal az üllője felé görnyedve. Szakálla volt és gyakran pálcával könnyítette a sérült járását. Athénban nagy tisztelet övezte. Temploma a Theseum még ma is áll az Akropolisz lábánál.
Sok vázakép, dombormű maradt fenn az istenségről (ezeken többnyire komikus beállításban látjuk), de szobor alig. Az újkori képek (Tintoretto, Velázquez, Rubens, Van Dyck, Tiepolo, Le Nain) leginkább kovácsműhelyében, küklópszoktól körülvéve, fegyverkészítés közben ábrázolják erőteljes alakját; kontrasztként olykor melléje állították szép felesége alakját.
Peter Paul Rubens (1577–1640), Jupiter villámait kovácsoló Vulcanus, 1636-1638.
Bűvös Kovácsok, I./1
A fém és kovácsmesterséget ősidőktől kezdve misztérium övezi. Aki a fémmel tud bánni, az a különleges tudás, az az értelmet adó tűz, és az erő birtokosa és közvetíti az égi tudást a földi felé. Az ókor- és kora középkor emberei és népei és meséi mindegyike külön istent, szentet, varázslót „szentelt” ezen tudás művelésére és őrizetére.
A görög Hephaisztos, a római Vulcanos, , a germán Völund, a finn Ilmarinen, a kelta Sethlans, magyar Hadúr és társaik. Ők kovácsolták Arthur és Attila kardját, Pandora szelencéjét, Prométheus láncait, Nuada ezüst karját, és a Gyűrűk ura szilmariljait, gyűrűit. Hogy még milyen eszközöket alkottak, hogy kik voltak ők, és többiek, milyen mesékben, eposzokban irodalmi művekben jelennek meg? Időről időre, újabb és újabb szemelvényekkel gazdagítjuk a blogunkat, a saját és az olvasók örömére.
