Héphaisztosz  a kovácsmesterség és a tűz istene a görög mitológiában, védelmezője minden mesterembernek, főként a fémműveseknek. Zeusz és Héra fia. Sántán született, mert a lábujjai visszafelé álltak így a járást ez meggátolta. Ezért anyja utálkozva lehajította az égből. Egy teljes napig zuhant, míg Limnosz közelében a tengerbe esett. Nimfák mentették meg az életét. Thetisz és Eurünomé vették pártfogásukba és az ő vízalatti barlangjukban tanulta a kovácstudományát. Minden fémmunka terén jártas lett mesterének Kédalion-nak köszönhetően.

Kovácsműhelyét az olümposzi vulkán gyomrában rendezte be. Furfanggal és kovácstudományának köszönhetően került vissza az Olümposzra. Bosszút forralt Héra ellen, és kovácsolt neki egy gyönyörű trónt, ami azonban fogva ejtette azt, aki beleült. Az istenek királynője megörült a becses ajándéknak, és amint ráült a trónra, kezei és lábai erős és eltéphetetlen bilincsek szorításába kerültek. Az istenek hiába próbálták kiszabadítani, még nekik sem sikerült. Az első az mestermunkája ez a trón volt. Senki sem tudta kioldani Hérát, az istenek kénytelenek voltak Héphaistoszt az Olümposzra invitálni. Dionüszosz ment érte, és ő szamárháton vonult fel.

A rútsága és testi hibája ellenére a legszebb istennőt, Aphroditét adták hozzá feleségül. Tudta, hogy felesége a daliás hadistennel, Arészszal csalja, ezért finom aranyhálót szőtt ágyuk fölé. Foglyul ejtette a szerelmeskedőket. A felháborodott Héphaistosz az isteneket hívta az tanúnak, ám az istenek ahelyett, hogy elítélték volna a házasságtörőket, kinevették a felszavazott férjet. Ez után inkább sértődötten visszavonult a műhelyébe és ott dolgozott, a munkájának élt.

A műhelyébena küklópszok segédkeztek neki. Olyan műremekek készültek, mint Akhilleusz pajzsa és fegyverzete, a gyönyörű Pandora és annak szelencéje, Hermes szárnyas sisakja és szandálja, the Aegis mellvértje, Aphrodite híres öve, Agamemnon jogara, Heraklész bronz csengettyűje, Helios fogata, Eros íja és nyilai, Prometheus láncai. Sőt önműködő fújtatókat és robotokat meg maguktól guruló székeket is készített.

Ő az innováció mitológiai atyja. A vulkánok istenét is tisztelték benne. A rómaiak Vulcanusnak nevezték, s hitük szerint nem az Olümposz, hanem az Etna vulkán krátere mélyén volt. Műhelye, annak visszfénye és tüze tört ki időnként a hegy ormán; ezért hívják a tűzhányó hegyeket vulkánnak. Szimbólumai az üllő és a kalapács. Ábrázolásokon gyakran látható kezében kalapáccsal az üllője felé görnyedve. Szakálla volt és gyakran pálcával könnyítette a sérült járását. Athénban nagy tisztelet övezte. Temploma a Theseum még ma is áll az Akropolisz lábánál.

Sok vázakép, dombormű maradt fenn az istenségről (ezeken többnyire komikus beállításban látjuk), de szobor alig. Az újkori képek (Tintoretto, Velázquez, Rubens, Van Dyck, Tiepolo, Le Nain) leginkább kovácsműhelyében, küklópszoktól körülvéve, fegyverkészítés közben ábrázolják erőteljes alakját; kontrasztként olykor melléje állították szép felesége alakját.

Peter Paul Rubens (1577–1640), Jupiter villámait kovácsoló Vulcanus, 1636-1638.